A héten éjszakás vagyok, így közel hét esztendő, amit műszakozással töltöttem, igencsak megviselte nem éppen fiatalnak mondható szervezetemet, testemet, lelkemet. A fáradság jelei már észrevehetőek rajtam, vagy talán csak erre hivatkozva egy kissé el is hagyom magam. Na tehát, ma tovább húztam a lóbőrt mint ahogy terveztem volna, így a család ebédjének időben való elkészülése veszélybe került, -persze tervben sem volt semmi- így tehát jött a mentőötlet, csináljunk pizzát. Átgondoltam milyen hozzávalók hevernek a spájz polcán és a hűtőben és neki láttam.
2 dl vizet meglangyosítottam, feloldottam benne 2,5 dkg élesztőt és egy kevéske cukrot. Hagytam had kezdjen el pezsegni, ekkor jött bele 0,5 dl olaj -ha olajról beszélek/írok, nálam a napraforgó jön számításba, igaz próbáltam az olívát is, de inkább ezt a fajtáját meghagyom a kényeskedőknek, a nagyon egészségesen élőnek és/vagy sznoboknak- tehát, az olaj után jön a szemmértékkel mért 30 dkg liszt, ezt mindenki érzi mennyi az elegendő. Jól kidolgozzuk, mint a rétestésztát, azért túlzásokba nem kell esni... Hagyjuk az élesztőt dolgozni.
A rávalók mennyiségét és milyenségét mindenkire rábízom, tegye meg saját ízlése szerint, én ma a hagymát, kukoricát, kolbászt, sajtot választottam, mivel a hozzávalók itthon levősége nagyban korlátozta a lehetőségeimet. A végeredmény tekintetében azt hiszem, nem panaszkodhatok.
A szószhoz, kis tálkába bele: sűrített paradicsom, ketchup, olaj, aprított fokhagyma gerezdek, oregánó, törött bors.
A hagymát, kolbászt felkarikázzuk, a kukoricáról távolítsuk el a levet, a sajtot reszeljük le.
A tepsit kiolajozzuk, a tésztát, ami ez idő alatt könnyen alakíthatóvá vált szétterítjük, szósszal megkenjük, rávalókat mindezek fölé helyezzük, sajttal megszórjuk, olajjal meglocsoljuk, bazsalikommal megbolondítjuk. 200 fokra felmelegített sütőben hozzávetőlegesen 15-18 percig sütjük.
Az tészta hőmérsékletének kismértékű csökkenése után, fogyaszthatóvá válik.
Jó étvágyat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése