A nyúl

Több okból is bátorkodom megmutatni, eme remekművet. Elsősorban azért, mert az én életem párja komponálta, másodszor, most döbbentem rá, hogy a nyúlhús éppen ugyanolyan jóízű elemózsia, mint az (vegetáriánusok ne figyeljenek ide) összes többi húsféle-fajtaság.

 Gyermekkorom negatív élményei közé tartozik a rántott nyúl. A vasárnapi asztalhoz ülvén, feltűnt nekem a rántott combok fogantyúi nem a megszokott csirkecombokhoz hasonlóak. Ezeknek a végük ugyanis le volt törve. Erre a tényre rákérdezvén, a szüleim elkövették azt a baklövést, hogy elmondták az igazságot. Akkortájt nekem a nyuszi, nem az élelemforrás fogalmát merítette ki, hanem egy édes és szeretni és simogatni való kis szőrmókot. Az ebéd végkimenetelére nem emlékszem, gondolom azt a fogást kihagytam, egyébként is, ma már nem vagyok büszke rá, de roppant finnyás voltam a tesómmal együtt.

Végül, de nem utolsó sorban nevessünk együtt és legyetek ti is részesei egy kis vigasságnak, amelyben kulcsfontosságú főszereplő egy mulatságos figura.