Talán a szegénység szülte?

A helyi boltocskában kolbászolva akadt meg a tekintetem a hűtőpultban levő édes csodán. Ekkor kezdtem el gondolkodni azon a régen hallott történeten, mely szerint a Túró Rudit abban az időben a pénztelenség indította el, az akkor még nem lehetett tudni "siker útján". Mivel a régi rendszerben a tej és termékei nem számítottak az luxus fogalomkörébe. Ha vissza emlékszem a gyermekkoromra, talán tizen éves lehettem, mikor találkoztam első körben vele, talán még az ízlelőbimbóimat sem hódította meg igazán, akkortájt. Nem tudom, hogy a szüleim nem kedveskedtek-e, ezzel a csemegével nekünk, vagy abban a térségben, ahol nevelkedtem, talán még nem is lehetett megvásárolni. Haza érkezvén, vettem a fáradtságot és utána jártam, hogy hogyan is kezdődött:



"A Túró Rudi csokoládémázzal bevont édeskés-savanykás túrórúd, Magyarország egyik legkedveltebb saját készítésű tejes desszertje. A Pöttyös Túró Rudi története egészen az ötvenes évekig nyúlik vissza, amikor néhány tejipari szakember tanulmányútra indult az akkori Szovjetunióba. Egyszer csak rábukkantak egy csokoládéval bevont desszertféleségre, amely a Túró Eszkimó nevet viselte, de csak távoli rokonságban állt a mi általunk kedvelt csemegével. A Magyar Tejiparnak több mint 1 évtizedes munkájába került kifejleszteni a hazai finomságot, de megérte. A végeredmény: túrórudacska csokoládé köntösben.Az eredeti piros copfos kislányfejekkel díszített csomagolástervet két iparművészeti főiskolás készítette.

A mátészalkai gyárban huszonöt ember három műszakban szeletelte a túrókígyókat kétdekás darabokra, a bevett gyakorlat szerint szemmértékkel.

Az idő változik, a Túró Rudi marad."
Ezt írja róla a történelem.