A történet, csak ennyi:
Mindig-minden körülmények között, megakarja mondani, mit-hogyan kell csinálni. Beszélhetek akár a fakanál kézben tatásáról.
Könyörgök, nem vagyok tizenéves-próbálok türelmes lenni.
A tudás átadása, persze tudom, ösztönösen benne lakozik az emberben, hát elfogadom, DE......
A buktáját nagyon AKAROM, nem szeretném....
Mire Ő: Ó, hát az nagyon egyszerű, csak ezt, csak azt és kész....
Azért próbálkozom......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése