Tegnap hirtelen ötlettől vezérelve kimentem egy amatőr focimeccsre. Tulajdonképpen a gyermekem párja football-ozik, hobbyból, megjegyezném, ehhez képest elég régóta. Minden hétfőn kimennek és rúgják a bőrt. Lehetőség így tehát adott volt, de én soha életemben nem gondoltam volna, hogy saját önszántamból meglépem ezt a lépést. A foci iránti ellenszenvem, talán gyermekkoromra tehető, amikor is a család egy televíziót volt kénytelen nézni, így utólag tudom és érzem ebben is volt valami meghittség. A mondandóm ennek ellenére az volna, abban az időben az egyik csatornán szerdánként meccseket közvetítettek, a másik adón (csak kettő volt), biztos hogy nekem tetsző látni és nézni való volt műsoron. Olyan szórakoztató filmekről beszélek, mint a Colombo, Derrick, vagy a Petrocelli.
Mondanom sem kell, hogy a családunk egyik férfi tagja, úgy is mondhatnám, hogy fő-je olthatatlan vágyat érzett a fent említett, "szaladunk a labda után" tevékenység közvetítésének megtekintésére. Így esett meg, hogy olyan nagy mértékű ellenszenvet éreztem eme sportnem iránt. A tegnapi rangadó eredményéről inkább nem beszélnék, talán megemlíteném, hogy inkább a negatív irányába hajlott. Számomra mégis sikeresnek mondható, mert volt némi adrenalin szint emelkedés, magával ragadott a szurkolók lelkesedése és nem utolsó sorban egy kicsit bánatos is voltam az miatt, hogy VÉGE.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése