Szomorú vasárnap

Nem értem a világot! Amikor már minden rendezettnek látszik körülöttem és merem azt gondolni, minden rendben való, akkor kapom a nagy hanyatt lökést, "no állj csak meg!". Nem volt jó ez a mai nap, ráadásul a utójátéka is gyötrelmes, dolgoznom kell. Ilyen gondolatokkal a fejecskémben jövök-megyek, már most alig várom, hogy nyugovóra térhessek, akkor legalább ezek az agyament kínzó agytevékenységek megszünnek létezni, legalábbis azokra az órákra. Hátha a holnap jobb napot eredményez, ebben bízom és reménykedek.

        "Arról, hogy senkire nem lehet számítani

Tudjad, szíved és eszméleted minden erejével tudjad, hogy válságos pillanatokban senkire nem lehet számítani. Nincs rokon, barát, kedves, akit igazán ismersz; a nagy pillanatban mindenki eldobja az álarcot, megmutatja a nyers önzés, s te egyedül maradsz, mikor legnagyobb szükséged lenne arra, hogy melletted álljon valaki, s egy jó szóval, biztató tekintettel segítsen. Többet nem is vársz senkitől; de ezt sem kapod meg a veszélyben. Élj nyájasan és türelmesen az emberek között, de ne bízzál senkinek segítségében. Neveld magad magányossá és erőssé. Tudjad, hogy soha, senki nem segít. S ne sopánkodj ezen. Ember vagy, tehát nem várhatsz semmit az emberektől; s ez a természetes." (Márai Sándor: Füveskönyv)     Jelszó: malacok