Na, szóval akkor Nagyatád. Elejéről szeretném kezdeni, ha nem is a dinók kihalásától, a Páromhoz fűződő kapcsolatom, erőteljesen befolyásolja mindennemű tevékenységem amit mostanság tenni akarok. Nagyon nem szeretnék szentimentalista lenni, DE az életem folyama olyan irányba tart amit nagyon szeretnék megtartani és az életem hátra levő részét szeretném VELE megosztani. Minden perc (még ha szavak nélkül is) boldogsággal tele, amit az Ő társaságában élek meg. A mielőbbi bejegyzésben írtam, hogy utaznunk kellett egy keveset és kikötöttünk Nagyatádon. Hát mondanom sem kell, nagy hatással volt ránk a város sokszínűsége ez a fotókon is jól látható, pl a takarékszövetkezet épülete nagyon kedves és barátságos. Sokszor halljuk, hogy el kell oda menni és meg kell nézni bizonyos helyeket, nem szeretnék ebbe a hibába beleesni, csak azt kell mondanom, ha valaki ez az irányba veszi az útját, ne hagyja ki. Érdemes, néhány órát, vagy napot ennek a városnak szentelni. Mi visszatérünk. Sok minden nem láthattunk, amit tervbe vettünk. Strand, gyógyfürdő, szoborpark, a haditechnikai géppark, a belvárosi épületek, a természet, a patak és környékének feltérképezése, amiért érdemes a település területén eltöltött időnk miatt nem sopánkodásra adni a fejünket. A mi időnk (hőmérséklet tekintetében) nem volt megfelelő az efféle elfoglaltság kivitelezésére, de megcsináltuk és a képeink magukért beszélnek. Nem csűröm-csavarom a szavakat, inkább, mutatom:
Színek:
Kilátás a szobánk ablakából:
Bohém:
Látnivalók:
Éjszaka:
Szobor park:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése