Állandóan készenlétben kell állnia és folyton úton lennie az embernek, ha egyáltalán élni és boldogulni akar ebben a világban. Nagyon szerencsésnek mondhatja a magát az, aki bizonyos értelembe vett remekművekkel rukkol elő a szerettei számára (a mindennapi betevőre gondolok). Nekünk, hétköznapi embereknek, ha gyorsan és ízleteset kell alkotni, az már művészet fogalma alá sorolható. Szerintem nem kell szégyenkeznünk, ha előhozakodunk a nagyanyáinktól tanult és ellesett fogásokkal. Példaképpen, itt van a paprikás krumpli (nem paprikás burgonya), házikolbász karikákkal, mellé a nélkülözhetetlen almapaprika, ez az ízkavalkád, visszarepít minket, vagy 20-30 évet az időben. Gyermekkor, felhőtlen boldogság, szabadság, kíváncsiság, biztonság.
Ha (-val nem kezdünk mondatot), nagyszülők és vidék, akkor vegyük elő a spájz polcán elfekvő bodzaszörpöt és fogyasszunk belőle bátran. Megjegyezném, hamarosan eljön a bodzaszezon, hát ceruzákat tessék kifaragni és egy jól bevált szörpreceptet beszerezni azután, kalandra fel!
Olyan sok szépség van az életben, nem kell mindig, minden körülmények között az időnket a konyhának szentelni!
Ui: A paprikás krumpli állaga szerintem akkor a legmegfelelőbb, ha a főzelék és a leves sűrűségét alapul véve, a kettő közötti távolság felénél található.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése