A XVI. kerületben még valóságos látnivaló, egy régen bezárásra került temető. Temetőben sétálni (remélem, nem perverzió), számomra igazán jól eső érzés, hogy miért, még magamnak sem tudom kielemezni. Talán valami megfogalmazhatatlan érzés támad bennem, amit olyankor is érzek, ha esetlegesen olyan helyekre tévedek, ahol tudom, ott sok évvel ezelőtt is létezett élet és az emberek ugyanúgy tengették a mindennapjaikat, ahogy azt mi tesszük a jelenben. Rejtélyes és mégis élet szaga van, ami némi ellentmondásban áll, ha a temető fogalmát elemezgetjük. Ilyenkor, talán részese lehetek, valami primitív időutazásnak, aminek tulajdonképpen csak az én elmém szabhat határokat. A legmeglepőbb számomra, hogy a hely rejtélyes és vadregényes volta létére, még mindig vannak sírok, ha nem is nagy számban, de gondozva vannak. A temető nagy részét benőtte a természet, ami utat tört magának. Olyan kis aranyos, színes szirmokkal rendelkező növénykék is megmutatják magukat, amelyekről már rég nem is gondoskodnak, de azért is fittyet hánynak az ember által alkotott világra és kinyilvánítják az élni akarásukat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése