"Jöttem, láttam, győztem", lehetne a mottója Józsefnek az óriási jövevény kandúrnak, aki körülbelül kettő esztendeje vendégeskedik nálunk. A megfogalmazás nem véletlen, utalnék az elmúlt idők rádió műsorára a 'vendég a háznál'-ra. Megfőzött mindenkit, pedig nem vagyunk macskapártiak, ma már. Életem hajnalán, még nem így volt, akkor nagyon imádtam ezeket a doromboló szőrmókokat. Gyengébb idegzetűek most ne figyeljenek, még puszilgattam is őket, persze szigorúan a szülők tudta nélkül. A változás talán a lányom születése után jött el, féltettem a macskaszőrtől, fertőzéstől, némelyik egyede volt olyan szemfüles, hogy felugrott az asztalra, ha esetleg a szüksége úgy kívánta és ott kedvére torkoskodhatott, egészen a tettenérésig. Szóval, én is úgy éreztem, macska, NEM KELL! Kettő évvel ezelőttig, amikor is ez az ártatlan kis jószág, hogy hogy és hogy sem, de ide vetette a sorsa, elképzelhető, valaki segített neki ebben. Besétált az életünkbe. Sebes volt, tiszta fos volt, kullancsot is szerzett valahonnan, na ilyen volt a belépője. Gondoltuk, rendbe szedjük és megpróbálunk neki gazdit szerezni, a sors persze nem így akarta, legyengült, még a dorombolója is elromlott, így kezdtük magunkénak érezni a sorsát. Meglátogattuk vele a doktorbácsit, sok esélyt nem adott neki, egészen pontosan 50-et. Élni akarása nagyobb volt, meg is mutatta ezt mindenkinek. Ő lett az utca győztese, csodálatosan nagy és erős és szép kandúr fejlődött ki belőle. Tavaly valamikor, napokra eltűnt, mindenki lemondott róla, de mi tudtuk, hogy egyszer visszatér. Így is lett, egy napon a lányom küldte levelet a telefonra: "A Józsi haza jött!"
Igazi nagymenő volt már kiskorában is! A probléma már megint kacsingat ránk, aggódnom kellene, mert a dokibácsi, most sem mondott túl jókat. Erősek vagyunk, tehát az Jozsó érdekében, mindent megteszünk és NAGYON erősen hiszünk az Ő felépülésében. Az ereje teljében lévő Józsefet, majd újra megmutatom.
A névadója, keresztapja és egyben a nevelő apja az én Kedvesem. Mint mondottam az előbbiekben a macsekok nem játszottak túl sok szerepet az életünkben, nahát az övében aztán végképp nem. Megismerkedésünk hajnalán, már rávilágított, hogy neki macska, soha. József eljövetelekor, ha a teraszon szívtuk a jól megérdemelt cigarettánkat, talán akkor férkőzött a bizalmába, mert olyan játékos volt és olyan szeretnivaló. Tulajdonságainak első sorában kapott helyet a jófej, így lett, József a jófej.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése