Szombat délután, csak úgy!

Az elmúlt hétvége a várakozásokkal ellentétben, nagyon jól alakult. Főszerepet kapott a "szabadnak lenni" érzés. Ezt nagyban befolyásolta az a tény, mely szerint nem kell munkával töltenem a hosszú hétvége, majdnem teljes egészét, leszámítva persze az ünnepnapot, mivel folyamatos műszakrendben tengetem a második "otthonomban" a mindennapjaim. Nem mellékesen, Március 15.-ével kapcsolatban hallottam, a kokárdát manapság, úgy hordjuk, hogy a piros szín kerül a külső körbe (a nemzeti zászlónkat alapul véve, ez így tűnik reálisnak), de a márciusi ifjak, mégis éppen ellentétesen viselték, kivétel ez alól, csak maga Petőfi volt, akinek a felesége fordítva varrta meg. A legendárium szerint, ezért viseljük a mai napig, mi is emígyen. Ezután a nem mellékes kitérő után, visszatérnék eredeti témámhoz a hétvégéhez. Napsütés, szabadság, boldogság, leruccantunk a horgásztóhoz.

Hápogással kommunikáló, tollal fedett élőlények:

Közel, s távol.

Ahogy ez már csak lenni szokott, elmúlt ez a nap is.
A képekből 3 darab kakukktojás, mert igaz, hogy itt, de nem ezen a napon születtek meg.