Életöröm jelkép

A reneszánsz legjellegzetesebb virága a szegfű, a világi szerelem és életöröm jelképe.

„Még a középkor első felében nem ismerték a szegfűvet, sem a kertit, sem más fajt. Csak később, a lovagkorban tűnik fel a kerti szegfű első nyoma IX. Lajos legendájában. Mikor Szent Lajos 1270-ben második keresztes hadjáratát vezette Tunisz ellen, seregében kitört a pestis. Az orvosok hiába igyekeztek megállítani a ragályt. A király, aki a természetet a maga titkos kormányzásában mint sokféle gyógyszer adományozóját ismerte és a füvekben való gazdaságában nem volt járatlan, feltette, hogy a természet olyan országban, amely ennyi sok betegséget termel, az ellenük szükséges szereket is készen tartogatja. Elhatározta, hogy maga jár utána a növényi kincseknek. Hosszas keresés után fűszeres illatban gazdag virágra bukkant, amelyet szegfűnek nevezett el, mert az Indiából hozott szegfűszegre emlékeztette és amelyben nyomban felismerte az áldásthozó szert. Sikerült is a virágból készített gyógyszerrel többeket meggyógyítania. De később őt is megtámadta a ragály és áldozatul ragadta. A keresztesek magukkal hozták a szegfüvet Franciaországba, hol csakhamar általánosan megkedvelték. Más változat szerint, angyal mutatta meg a segítségért buzgón imádkozó királynak a pestist gyógyító szegfüvet Tunisz kapui előtt. Piros virága is kellemes, fűszeres illata miatt csakhamar mint virág is kedvence lett a lovagoknak és a szerelem s az életöröm jelképe. Már XV. századi képeken a cserépbe ültetett szegfű a szerelmes pár kisérője. A kiegyezés korának leglelkesebb magyar szegfűbarátja volt báró Podmaniczky Frigyes, aki sohasem jelent meg az utcán gomblyukba tűzött fehér szegfű nélkül.

- Ha ki akarja, hogy nagyobb virága legyen, sok bimbót ne hagyjon rajta, hanem az aljasát leszaggassa, sőt ha egyet, kettőt vagy legfeljebb hármat hágy, annál nagyobb leszen. Mivel pedig a szegfűszálon mindenkor két bimbó nő ki egymás mellett, egyik nagyobb, másik kisebb, törje le idején a kisebbiket, hagyja meg az öregbiket. Hogy el ne hasadjanak a kövérségtől a szekfűvirágok, mikor látod, hogy jó temérdekek a bimbók és két nap multán kinyílnak, tekerd meg; azután egy pennacsináló késsel igen gyengén és egyaránt hasítsd meg jobban az eloszlott végét a bimbónak: szép rendesen és öregen nyílik. Avagy egy kis hegyetlen ollócskával metéljed környöskörül el a bimbónak zöld héját félig, mikor közel van a virágzáshoz, és rendesen kerekdeden nő a virágja.”

Forrás: http://www.tankonyvtar.hu/

A szegfűt a mi világunkba, már semmibe veszik, talán egy kicsit le is nézik. Hódít a frézia, orhidea és még kitudja milyen nemes virágok korszaka. De kérdezem én, mitől különlegesebb a többi és miért van leáldozóban eme szépség csillaga. Meglátásom szerint, ez csak és kizárólag a sznobizmussal hozható kapcsolatba. A vázában tök jól mutat, hetekig bírja szuflával és még az illatával is kényeztet. Válasszuk inkább a szegfüvet!