Cakumpakk: Poén

Egy gyorsan beszélő öregúr és egy kislány találkoznak:

- Hogyhívnakhovámészmivanakosárkádban?

- Esztergomba

Önmagamról

"Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam és az értelmem egy szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatos rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem." Márai Sándor: Füveskönyv

Cakumpakk

2010. november 8.

Poén

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Google Website Translator Gadget