Szerelem

„Mi kell a nőnek?

Kell neki egy ici-pici tűsarkú topánka
Rózsaszínű, vagy vérvörös rúzs az ajkára
Kell neki csillogás, kell neki ékszer
S ha valamit kitalál, hát ne mondja kétszer!
Kell neki autó, kell neki kölni
Egy luxus utazásért képes lenne ölni!
Kell neki fodrász, műköröm, sok pénz
Pletyka barátnőkkel, s flört, ami extrém

De kinek kell egy ilyen nő?

Én tán nem születtem nőnek... ?

Kell nekem túrabakancs, hogy hegyekbe vigyelek
Lakat a számra, hogy csendben figyeljelek
Ha valamit szeretnél, ne mondjad kétszer!
Nem kell a ragyogás, és semmilyen ékszer...
Nem kell az autó, van két jó lábam
Karodba bújni: ez minden vágyam!
Nem kell az utazás, csak séta a parkban
Kell egy toll, hogy vágyaim megírjam dalban
Gyűlölöm a pletykát, a flört távol áll tőlem
Éhen hal a műkörmös, s a fodrász, felőlem...

Mi kell a nőnek?

Egy szerelmes férfi, s a többi az ő titka...”   (’számomra’ Ismeretlen)