Ige

"Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal."

— Biblia; János 1. levele

Kenyérlángos

Van nekem egy keresztlányom akit nevezzük néven, Orsolyának hívnak, általam becézve, csak Orsócskának , mivel a szülei abban az időben, amikor ez a kis nüansz megesett, dolgoztak naphosszat, így ez a  kicsi leánygyermek  magányosságát nehezen viselve, hétköznapok tömkelegét itt töltötte minálunk.  Általános iskolás volt , amikor az egyik tanítási órán (gondolom: gyakorlati, legalábbis a mi időnkben még ennek neveztük) készítettek"töki pompost". Számára ehetetlennek bizonyult, én még akkor azt sem tudtam, mi fán terem. Mint utólag kiderült, neki nem volt fogára való a tejfel, hagyma, szalonna párosítás. Aztán ahogy ez már csak lenni szokott, telt-múlt az idő és néhány esztendővel ezelőtt a "Nemzeti Vágtán" találkoztam egy ilyenszerű elemózsiát árusító bodegával, itt készült a mellékelt fotográfia is. Az idei nyáron, egy céges összejövetelen, pedig az egyik falni való a kenyérlángos volt, számomra semmi különleges nem volt benne, inkább ízletesnek véltem, mintsem ehetetlennek. Mivel, ha időm engedi szeretek tájékozódni mindennemű dolgok iránt-után, így bukkantam rá ennek az harapnivalónak a receptjére. És akkor jött az isteni sugallat, mely szerint a fent említett kettő tészta féleség egy és ugyanazon tőről fakad. Megosztom népes olvasó táborommal. (1)

Töki pompos

„Ez egy eredetileg szlovák étel, a pompos jelentése: 'leszakított tészta', a töki pedig a helységre utal, ahonnan származik. Elődeink idejében kenyérsütéskor a nyers tésztából egy darabot leszakítottak, és azt a lurkók részére előre kinyújtották, a háznál lévő kemencében pedig megsütötték. Az így elkészült forró kenyérlángos tetejére a kamrában rejlő finomságokból szórtak lilahagymát, tejfölt, sajtot, fokhagymát, szalonnát…”

Alaprecept:

tésztához

• 50 dkg finomliszt
• 3 közepes burgonya
• 2,5 dkg élesztő
• 2,5 dl langyos víz
• 1 kk. cukor
• só

a tetejére

• 2 dl tejföl
• 3 gerezd fokhagyma, zúzva
• 3 fej lilahagyma
• 20 dkg reszelt sajt
• 30-40 dkg húsos szalonna (főtt császárszalonna a legjobb)

  készítése 

A krumplit meghámozzuk, sós vízben megfőzzük. Az élesztőt feloldjuk a 2,5 dl langyos, cukros vízben, felfuttatjuk. Ha kész a krumpli, akkor a vizet leöntjük róla és áttörjük. Az élesztős vízzel a liszthez keverjük. Ízlés szerint sózzuk. A tésztát jól kidolgozzuk. 1 órát langyos helyen kelesztjük. Ha megkelt, tűzhely méretű tepsibe tesszük és szétnyomkodjuk, hogy mindenhová azonos vastagságú tészta jusson. Tetejét villával egy kicsit megszurkáljuk. Előmelegített sütőben elősütjük. A teteje szilárd legyen. 5 perc. Kivesszük a sütőből és a tetejét megkenjük a fokhagymás tejföllel. Rátesszük a felkockázott szalonnát és a felkarikázott lilahagymát. Még 10-15 percig sütjük. Amíg a sajt meg nem barnul egy kicsit.

Talán a szegénység szülte?

A helyi boltocskában kolbászolva akadt meg a tekintetem a hűtőpultban levő édes csodán. Ekkor kezdtem el gondolkodni azon a régen hallott történeten, mely szerint a Túró Rudit abban az időben a pénztelenség indította el, az akkor még nem lehetett tudni "siker útján". Mivel a régi rendszerben a tej és termékei nem számítottak az luxus fogalomkörébe. Ha vissza emlékszem a gyermekkoromra, talán tizen éves lehettem, mikor találkoztam első körben vele, talán még az ízlelőbimbóimat sem hódította meg igazán, akkortájt. Nem tudom, hogy a szüleim nem kedveskedtek-e, ezzel a csemegével nekünk, vagy abban a térségben, ahol nevelkedtem, talán még nem is lehetett megvásárolni. Haza érkezvén, vettem a fáradtságot és utána jártam, hogy hogyan is kezdődött:



"A Túró Rudi csokoládémázzal bevont édeskés-savanykás túrórúd, Magyarország egyik legkedveltebb saját készítésű tejes desszertje. A Pöttyös Túró Rudi története egészen az ötvenes évekig nyúlik vissza, amikor néhány tejipari szakember tanulmányútra indult az akkori Szovjetunióba. Egyszer csak rábukkantak egy csokoládéval bevont desszertféleségre, amely a Túró Eszkimó nevet viselte, de csak távoli rokonságban állt a mi általunk kedvelt csemegével. A Magyar Tejiparnak több mint 1 évtizedes munkájába került kifejleszteni a hazai finomságot, de megérte. A végeredmény: túrórudacska csokoládé köntösben.Az eredeti piros copfos kislányfejekkel díszített csomagolástervet két iparművészeti főiskolás készítette.

A mátészalkai gyárban huszonöt ember három műszakban szeletelte a túrókígyókat kétdekás darabokra, a bevett gyakorlat szerint szemmértékkel.

Az idő változik, a Túró Rudi marad."
Ezt írja róla a történelem.

Lényeges

„Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.” (Jel 2,10c) 'Hívség'. A réges-régi magyar szó még magában hordja a teljesebb jelentést. Az tud igazán hűséges lenni, akinek hite van. A két szó azonos tőről fakad. Hited és hűséged jutalmaként Istentől kapod majd meg koronádat." (Balogh Éva)

Édeske

Hétvégéhez közeledvén és egy kis nasira hangolva, gondolkodóba estem, vajon mi lészen az az édes csoda, amelynek elkészítésében jártasságot szerezhetnék. Mostanság egyre-inkább vágyom a "házisütire". Na, nem mintha szükségem volna rá, de a boldogság hormonjaimnak annál inkább. A receptes gyüjteményben kutakodva találtam eme gyöngyszemre, így hát fel is sorolnám a hozzávalóit, valamint a velük való teendőket, hogy összeálljék valami "ez csak desszert"-nek, ahogy az én apukám mondaná. Ja, és persze nem ezzel kell jóllakni......

Túrós jóharapás:

Tészta:

25 dkg liszt
15 dkg porcukor
5 dkg vaj
1 kávéskanálnyi szódabikarbóna
2 egész tojás, összegyúrjuk.

A kapott gömbőcből 2 lapot nyújtunk és tepsinek a fonákján megsütjük, jó gyorsan.

Krém:

20 dkg porcukor                                   6dl tej
25 dkg margarin                                 2 cs vaniliás puding
25 dkg túró
2 cs. vaníliás cukor
1 tojás sárga
1 cs. mazsola és/vagy 1 darab citromnak a reszelt héja (vigyázz el ne repüljön)

6 dl tejben 2 cs. vaníliás pudingot megfőzünk, majd hagyjuk kihűlni, a többi anyagot jó alaposan kikeverjük, majd összekeverjük a pudingos masszával. A két lap közé töltjük-kenjük, porcukorral behintjük a tetejét. 1/2 nap után szelhetően puha és krémes és finom, izlelő bimbókat gyönyörködtető, fájdalmasan kívánatos......

             

Hétfő

Nem rosszabb a hétfő a többi napnál. Számomra a következő két nap maga lesz a mennyország. Kell, hogy örülni tudjak valaminek.

"Az erdőkben van valami megrendítő, különösen a fenyőerdőkben. Nemcsak sötét és

következetes hallgatásuk rendít meg, mély árnyaik, templomi fenségük és áhítatos

magatartásuk. Megrendítő az élet akarata, mellyel egy nagy erdő kifejezi a világerőket.

Gondoljuk csak el, miféle erők és szándékok építették az ötvenméteres fenyők

százezreit! Mit pazarolt el a természet magvakban, porzókban, bibékben, kísérletekben,

napsütésben, esőben, széljárásban, míg egy ilyen erdő felépült! S milyen céltudatos

és néma ez a létezés, mely semmi egyebet nem akar, csak lenni, csak felnőni és

évszázadokon át megmaradni, teljesen kifejezve önmagát, lélegezve, felelve a világnak

– s ugyanakkor nem tör senki és semmi ellen, otthont és életet ad élőlények milliárdjainak.

Milyen nagy és bölcs közösség ez az ötvenezer holdas fenyőerdő. Mint az

ősapák, úgy őrködnek az élet fölött a fenyők. Egyszerre felelnek hatalmas törzsükkel

a földnek és az égnek. Amikor csak teheted, menj az erdőbe." (Márai)

Azt hiszem kirándulnom kellene....

Nevem jelentem

Cakumpakk

 

"A 20. századfordulóig - s helyenként azóta is kínált levesféleség. Az 1993-ban megjelent 'Gasztronómiai Lexikon' a következőket írja: "Olyan bableves, amelyben csipkedett tészta (csipetke) és krumpli is főtt. Sajnos, ez nem is szakszerű, nem is igaz. Leghitelesebb Jókai leírását szó szerint idézni: "Életemből" c. munkájából. Az alcsuti szüreti lakoma kapcsán is emlegeti, ahol a Tömörkény István által receptesített bakagombóccal és cakumpakkal (így írandó és nem "cakompakk" -ahogy az idézett lexikon írta!) kínálták: "Ebben van paszuly, burgonya, rizs, káposzta, közbe vegyített bőrös pecsenyedarabokkal, feleresztve rántáslével, paprika a tetejébe." Megemlítendő, hogy Jókain kívül Mikszáth, Tömörkény, Bródy, Móricz és mások műveiben sokszor emlegetik."

Kezdetek

Folytatom...., habár