Az advent és a mézeskalács időszaka

Egyetlen gyermekemnek, ma van a születésnapja! Véletlen egybe esés talán, hogy éppen ma kezdődik az advent? A karácsony várás időszaka. UUUUtálom a telet, de ezt a, számszerint négy hetet nagggyon szeretem. Van benne valami rejtélyes, amikor várok valamire, hogy eljöjjön, az mindig egy kicsit izgalommal teli. Tulajdonképpen ennyi év alatt, már akár válhatott volna egy kicsit felszínessé, nem tudom, de nekem jó. Tavaly már a lányom vállalta a mézeskalács elkészítését, ígéretet tett, hogy most is Ő készíti. Bízom benne. Felkészülés gyanánt vásárolt egy előre elkészített próba csomagot és sütött belőle egy nagyon aranyos házikót. Ezt tulajdonképpen mindenki megteheti, csak járjon nyitott szemmel a közértben. Nekem az Övé lett a legszebb, a legaranyosabb, a legkedvesebb, a legszerethetőbb.......

Ma 22 esztendős! Boldog születésnapot!

Az anyus és jómagam

A kép már nem mai. Tulajdonképpen a régi időkben ez a pár egy boldog gyermek-anya viszonyát rejti. Gyermekkoromban nagyon anyás voltam, mindig az Ő szoknyája mögé bújtam, még olyankor is, ha csak valaki az utcán hozzám akart szólni, egyszerűen kedvességgel. Biztonságban, ma vissza gondolva, talán azokban az években éreztem magam igazán. Boldog gyermek éveim alatt a meghatározó személyiség számomra Ő volt. Telt múlt az idő és valami ebből a meghittségből valami elveszni látszik, vagy esetleg már el is tűnt. A reményt azért nem adom fel. Magyarázattal tartozom, hogy a jelen időkben, nagyon nem értjük meg egymást. Állandó vitatémát képeznek, olyan apróságok, amelyek mások számára elenyésző problémák. Miért alakult, így nem tudom. Pedig egy nagyon fontos tényező az életemben, érzem, egészen a gyökereimhez nyúlik vissza. Ő tudna erőt adni, a nem túl barátságos világunkban, hogy előre nézzek. Néha érzem azt, hogy inkább visszahúz. Pedig van szerethető oldala, nagyon jól tudom. Vannak rossz tulajdonságaim, belátom, de ezt általa olyan sokszor hallom, hogy figyelmen is kívül hagyom. Bezzeg a jó oldalamat még csak észre sem veszi. Minden a fejünkben dől el, így bízom az értelmesebb kapcsolatunk megvalósulásában. Addig meg úgy hiszem az életünk, így kerek.

Kártya parti

Minap a párommal és a gyermekeimmel megbeszéltük, hogy aznap este szervírozunk egy römi partit. A gyermekem aki a nőneműek táborát gyarapítja, ő még ezt a fajta játékot nem ismervén, gondoltuk, megtanítjuk.

Szabadnaposságom lévén, az éjszakás műszak után minden energiám latba vetve, mindent elkövettem az ügy érdekében. Sütöttem, takarítottam, ahogy a csövön csak kifért, és akkor jött a nagy meglepetés, a lányom és a kedvese egy óvatlan pillanatba, nézet eltérést produkálva, egy szempillantás alatt keresztbe húzták az az napra tervezett számításomat. Maradt, ami megmaradt nekem, a kedvesem békésen húzta a lóbőrt, a kedves Thomas éppen ki tudja merre kóborolt, mi meg az egyetlen utódommal meghoztuk azt a döntést, ha törik, ha szakad, kötjük magunkat a megállapodásunkhoz. Tehát, így történt meg az az eset, mely szerint, mint én, nem is nagy kártya játékos , vezettem be, egy még nem megfertőzött számomra kedves személyt a francia kártyajátékok szövevényes rejtelmeibe. A folytatást mindketten várjuk.......

A kapás

Az idei esztendő utolsó szép napjainak egyikén a fiúk kimentek, még lógatni egyet. Tettüket nem nagy siker koronázta, de ami számomra fontos, hogy kipróbáltam a horgászat abbéli rejtelmeit, mely szerint annak igenis lehet örülni, hogy hal akad a horogra. Történt, ugyanis, hogy a horgász felszerelések között akadt egy "zsebpeca" is, hát gondoltam egy nagyot és egy csontival a horgon, belógattam. A zsebpeca, ha esetleg valaki nem tudná, a snecik kifogására volna való (csalihal). Pár perc elteltével, ahogy gyanútlanul guggolok a tóparton, látom ám, hogy valami történik az úszómmal. Precíziós pontossággal, "tökig" elmerült. A páromat kérdeztem, hogy látta-e, persze a válasza az volt, nem. Lesz ami lesz gondoltam kirántom, volt ám nagy meglepetés, mert a horgomra akadt egy kis csenevész halivadék. A nagy csodálkozás hevében azt sem tudom, miképpen szabadítottam meg a horogtól, pedig megtettem. Az idő múlásával, sokkal nagyobbnak láttam a képzeletemben ezt a kis állatot. A leány gyermekem, még jó hogy volt olyan szemfüles és lefotózta AZT a pillanatot, így most bizonyossá válik számomra is a zsákmány háromdimenziós kiterjedése. A párom erre az időbeli érzéki csalódásra, csak annyit mondott: akkor már tudod, hogy a nagy horgászok miért mondják, hogy EEEEkkora halat fogtam.

Kacajos

A dühös asszony visszahozza a nemrég vásárolt almát a zöldségeshez.
- A kisfiam az előbb vásárolt maguknál három kiló almát. Amikor otthon megmértem, csak két kiló volt!
- És? Megmérte a kisfiút is?
- ?

Csalamádé, ahogy az apukám szerette

Az én apu-m férfi létére sok mindenre gondolt, hogy a családjának ne kelljen nélkülöznie, persze erről nem kell nagyokat gondolni, mert nem dőzsöltünk soha sem. Mivel a szakmájából adódóan sok háznál tette tiszteletét, ezáltal sok (ahány ház, annyi) szokást megismert. Volt amit jónak vélt és a receptet hazahozta, akár egy jó ötlet a ház körül, akár egy étel elkészítése. Akadt olyan is, amelyik a "puding próbát" nem állta meg, így ez az ötlet a "szemetesben" landolt. Nem úgy, mint a csalamádé recept. Az Ő távoztával, nem is készítettünk a savanyúságoknak ezen fajtájából. Teltek az évek és most a szomszéd hölgytől (nem nevezném a nevén) kaptam egy vödörnyi zöld paradicsomot. (Erről jut eszembe, A sült zöld paradicsomot, filmet meg kell néznie mindenkinek aki szereti a kissé, melankólikus, de végig pozítiv érzéseket árasztó, elgondolkodtató, vízszintes testhelyzetben véghezvihető szórakozás lehetőségét)
Mi tévő legyek, ezen tanakodtam, mert az agyagedényemet, már tele raktam zöldségekkel, annak a bizonyos dobálós savanyúság receptje alapján. Évek óta készítjük, egyszerű, finom, sokáig eláll. Ekkor jött az ötlet a csalamádé elkészítéséhez. Családi "szakácskönyv", vagy inkább lapgyűjtemény elővételezésre került. Apu receptje megkeres és elkészít.

Eredeti recept:
4kg paprika, 3kg káposzta, 1kg uborka, 1kg hagyma.
60dkg cukor, 13 dkg só, 1 l 10%-os ecet, 1 csapott ek borkén, 1 csapott ek nátrium-benzoát.
Hozzávalókat felaprítjuk, lereszeljük, összevágjuk, stb. Lesózzuk, a fent felsorolt adalékokkal együtt, jól összevegyítjük és egy napig állni hagyjuk, ami alatt elég sok levet enged. Mindezzel együtt üvegekbe, hordóba, vödörbe, kinek ízlése szerint való, elspájzoljuk télire.
A hozzávalók tekintetében, gondolom mindenki észre vette, hogy a zöld paradicsom kimaradt a felsorolásból. A dolgok végkimenetelét nem ronthatja el, próbálkoztam, sikerrel.

A savanyú készítése közben gondoltam a répára is, de idén elvetettem ennek a lehetőségét, de az oldalamat furdalja a kíváncsiság, szerintem a jövő esztendőben megpróbálom.

A kókusz meg lett tekercselve

Az elmúlt napokban, túlszárnyaltam a jelenkori önmagamat. Régebben, mivel édesszájú vagyok, voltam, rengeteg időt töltöttem a konyhában, azzal a célzattal, hogy készítsek valami finomságot. Önző módon, leginkább magamat kényeztetve, de azért jutott a családom többi tagjának is, a csemegékből.
Mostanság semmi extra nem történik az életemben, nem jártunk sehol, szabad óráim java részét itthoni időtöltéssel múlatom. A személyi számom kettessel kezdődik, így mondanom sem kell, hogy akad a ház körül és benne tennivaló bőséggel. Közeledünk a karácsony irányába is, megkezdődött a készülődés időszaka. Mondjuk az ajándékokat, elkezdtem megvásárolgatni, már hónapokkal ezelőtt. Könyvek, játékok, kis kerámiák alakjában, persze a dolgoknak a java része még hátra van (vagy előre?).

Visszatérek eredeti mondanivalóm gyökeréhez, a süteményhez.
Megosztom mindenkivel, én hogy is készítem a kókusztekercset. Az elnevezésével, némi bajom akadt, mert szerintem nem kókusz, hanem keksz. Kedvesem szerint, inkább kókusz. Feladom, elfogadom.

Tészta:
- 50 dkg darált keksz (ezt régen én daráltam le húsdarálon)
- 10 dkg porcukor
- 3 dkg kakaópor (fajtától is függ, mert néha többet rakok bele, a sötétebb árnyalat miatt)
- 20 dkg margarin
- 1-2 ek rum
- 1dl feketekávé
- 10 dkg darált dió
- Meggybefőttnek a leve (ebből annyi, amennyit a tészta felvesz, könnyen nyújthatóvá válik és nem ragad)

Krém:
- Felfőzök 1/2 l tejet, 3ek liszttel, hagyom kihűlni
- 25dkg ráma
- 10 dkg kókuszreszelék
- 15 dkg porcukor
- 2 cs vanília cukor

A tésztát jól átdolgozom, majd két részre osztom és kinyújtom. Mindezek előtt a krém hozzávalóit egy tálban, jó habosra keverem. Ezt sac/kb alapon, csakúgy szemre megfelezem, majd megkenem vele a már kinyújtott tésztát. Óvatosan feltekerem. Arról megfelejtkeztem, hogy a nyújtódeszkát, én kekszmorzsa és kókuszreszelék elegyével szórom meg, majd ezen művelem meg a sodrófa segítségével, ami által fog úgy elterülni mint a Nagy-Alföld. A már kész rudat még megszórom kókusszal és folpackba csomagolom és elhelyezem a hőtőszekrényben. A másik adaggal ugyanígy járok el. Ha a masina (hűtő) jól dolgozik egy óra elteltével, nagyon szépen szelhető gyönyörű és nagyon finom nassolni valóval állunk szemben.

Agytekervényeink berozsdásodott rugóit, mozgásra késztető, kérdéseim; 6

Mit tárolunk a Malpighi-edényekben?

- Atomenergia előállításához használt uránt.
- Semmit, ez a rovarok kezdetleges vesécskéje.
- Ez egy földből készült faszén gyártó kemence.

Előző hónapi kérdés, nyerő válasza: Karinthy Frigyes