Ez nem egy Harley

Hááát, ez az én Drágám legújabb szerzeménye. Mindig kifundál valami okosságot és addig csűri-csavarja a szót, ameddig nem adom be a derekam. Persze tudom, nagyon szerette volna, na nem a motoroknak eme nemzettségét, de első körben ez is megteszi. Mindig van tovább, ahogy ezt Ő szokta volt mondani. Letűnt időkben sütkérezve, már többször kinyilvánította a kétkerekű, üzemanyaggal hajtott járművek iránti vonzódását, hát most tessék, itt van. Biztos jó lesz valamire. Ha örülni tud neki, nekem már az is valami. Őt boldognak látni, az nekem is sok-sok smile-t hoz a szívembe.

 Ez, ha valaki nem tudná, egy slusszkulcs, nem egy  moszkvicsé. Mellékesen nem is egy uzsis zacsi.

Tojás nélkül

 Az elmúlt napokban, már éreztem, hogy nem kóser velem valami. Tegnap aztán ki is mutatta a foga fehérét, elég alaposan levett a lábamról, valami megfázás féle nyavalyatörés. Vasárnap lévén, ugyebár a család asztalára ebéd kell, hogy kerüljön, így ha nem is túl sok energiával, de neki láttam. Szépen sorjában ment is minden a maga útján, amilyen keservesen készült el, olyan hamar el is fogyott (részben). Jött a délután és éreztem, hiányzik valami. Kell egy kis édes ízvilág is a nem túl jó közérzetemnek. Mit is készíthetnék egyszerűbbet, mint a leggyorsabban elkészülő süticsodát, a muffint. Ezzel a sütivel kapcsolatban, azt gondolom, a lehetőségek tárháza a receptek száma szerint végtelen. Ragaszkodhatunk egy-egy leírt recepthez, de ha bátrabbak vagyunk, próbálkozhatunk is, mivel nincs sok veszíteni valónk. Velem is így eset ez meg az elmúlt napon. A bögrés süti receptjét vettem alapul, akkor nem sokat tévedhetek. A muffin, már a sütőben adta át magát, azoknak a bizonyos kémiai és fizikai folyamatoknak, amikor felötölt bennem a gondolat: a tojás kimaradt. A kocka el volt vetve.

Utólag már tudom, semmi sem volt elveszve, nem is érte meg az aggodalmat, tojás nélkül, talán még omlósabbra is sikeredett. Tetteimet siker koronázta és ez JÓ.

Dupla csokis:
1 bögre liszt
1/2 bögre kristálycukor
1/2 bögre kókuszreszelék
3 evőkanál kakaópor
1 bögre tej és étolaj keveréke, az arányok elcsúszhatnak a tej irányába
1/2 tábla étcsokoládé, felaprózva
1 maréknyi hasított mandula
1 csomag vanilia cukor
1 csomag sütőpor
1 csipet só
1 cseppnyi rumaroma
Szóráshoz: mandula, dió, kinek mi.
A hozzávalók kikeverése után, bele a jól bevált formákba,tetejét feldíszítjük valami szóró anyaggal, előmelegített sütőben, kb 200 fokon 15, percnyi sütés után, kínálhatjuk is ezeket a szépségeket. Kirándulásokhoz is bátran csomagolhatjuk.

Tavaszi nagytakarítás

Ibolya, nárcisz és pillangó, egyenlő, tavasz.

"Beteg macska nem mosakodik." Mondják sokan, ez bizonyítottnak is látszik, mert mióta a Józsi egészségi állapota nem 100-as, azóta az effajta tevékenységet hanyagolni látszik. Sebaj, majd eljön az idő és bepótolja, amit eddig elmulasztott. Jessy baby azért ezt nem hagyja figyelmen kívül, mindent megtesz a macsek érdekében, hát elég rendesen helyben is hagyta. Igazi nagytakarítást végzett!

Mire jó?

Amikor először hallottam arról, hogy lehet blogolni, nem értettem, mégis ez mire jó?! Azután a második gondolatom az volt, talán, ha valaki elakarja adni magát ilyen-olyan értelemben, akkor ez biztosan megfelelő választás. A kíváncsiságom nagyobb volt annál, hogy ne próbáljam ki magam. Tehát belefogtam. Sokáig kerestem az utam ezen a téren, de mára letisztultak bennem, mégis miféle módon kell ez csinálni és mégis mi a fene ennek az értelme. Sok oldalt megnéztem, ki így, ki úgy, de látom, tudnak nagyon igényesen is megfelelni, akár sok ember számára. Most már tudom, nem a mindennapjaimat, nem a bizonyos területeken megszerzett tudásomat, szeretném megosztani senkivel, hanem szeretnék ennél lényegre törőbb lenni. Csupán az érzéseimet, gondolataimat szeretném feltárni, éppen aktuálisan, vagy ha a múltból való, de elképzelhető, hogy mint valami szentimentalista előre gondolom a jövőt. Vannak kérdések bennem, kételyek, érnek csalódások, tudok önfeledten örülni, parányi pozitív ingereknek. Kibeszélni magamból a rosszat, megmutatni a világnak mit láttam tegnap, mi jutott eszembe a pöttyös labdáról, miért tudok örülni a nap sugarainak. Biztos vagyok benne, hogy használok ezáltal magamnak, de szerénységem megőrizvén a gondolat fonalát tovább gombolyítva, talán kedvtelését találják benne más testben élő lelkek is. Természetesen megmaradván, mindig a publikusság vonalán.

Ma van a Jóska névnapja, az állapota eléggé aggaszt. Isten éltesse sokáig!

József

 "Jöttem, láttam, győztem", lehetne a mottója Józsefnek az óriási jövevény kandúrnak, aki körülbelül kettő esztendeje vendégeskedik nálunk. A megfogalmazás nem véletlen, utalnék az elmúlt idők rádió műsorára a 'vendég a háznál'-ra. Megfőzött mindenkit, pedig nem vagyunk macskapártiak, ma már. Életem hajnalán, még nem így volt, akkor nagyon imádtam ezeket a doromboló szőrmókokat. Gyengébb idegzetűek most ne figyeljenek, még puszilgattam is őket, persze szigorúan a szülők tudta nélkül. A változás talán a lányom születése után jött el, féltettem a macskaszőrtől, fertőzéstől, némelyik egyede volt olyan szemfüles, hogy felugrott az asztalra, ha esetleg a szüksége úgy kívánta és ott kedvére torkoskodhatott, egészen a tettenérésig. Szóval, én is úgy éreztem, macska, NEM KELL! Kettő évvel ezelőttig, amikor is ez az ártatlan kis jószág, hogy hogy és hogy sem, de ide vetette a sorsa, elképzelhető, valaki segített neki ebben. Besétált az életünkbe. Sebes volt, tiszta fos volt, kullancsot is szerzett valahonnan, na ilyen volt a belépője. Gondoltuk, rendbe szedjük és megpróbálunk neki gazdit szerezni, a sors persze nem így akarta, legyengült, még a dorombolója is elromlott, így kezdtük magunkénak érezni a sorsát. Meglátogattuk vele a doktorbácsit, sok esélyt nem adott neki, egészen pontosan 50-et. Élni akarása nagyobb volt, meg is mutatta ezt mindenkinek. Ő lett az utca győztese, csodálatosan nagy és erős és szép kandúr fejlődött ki belőle. Tavaly valamikor, napokra eltűnt, mindenki lemondott róla, de mi tudtuk, hogy egyszer visszatér. Így is lett, egy napon a lányom küldte levelet a telefonra: "A Józsi haza jött!"

Igazi nagymenő volt már kiskorában is! A probléma már megint kacsingat ránk, aggódnom kellene, mert a dokibácsi, most sem mondott túl jókat. Erősek vagyunk, tehát az Jozsó érdekében, mindent megteszünk és NAGYON erősen hiszünk az Ő felépülésében. Az ereje teljében lévő Józsefet, majd újra megmutatom.
A névadója, keresztapja és egyben a nevelő apja az én Kedvesem.  Mint mondottam az előbbiekben a macsekok nem játszottak túl sok szerepet az életünkben, nahát az övében aztán végképp nem. Megismerkedésünk hajnalán, már rávilágított, hogy neki macska, soha. József eljövetelekor, ha a teraszon szívtuk a jól megérdemelt cigarettánkat, talán akkor férkőzött a bizalmába, mert olyan játékos volt és olyan szeretnivaló. Tulajdonságainak első sorában kapott helyet a jófej, így lett, József a jófej.

Szombat délután, csak úgy!

Az elmúlt hétvége a várakozásokkal ellentétben, nagyon jól alakult. Főszerepet kapott a "szabadnak lenni" érzés. Ezt nagyban befolyásolta az a tény, mely szerint nem kell munkával töltenem a hosszú hétvége, majdnem teljes egészét, leszámítva persze az ünnepnapot, mivel folyamatos műszakrendben tengetem a második "otthonomban" a mindennapjaim. Nem mellékesen, Március 15.-ével kapcsolatban hallottam, a kokárdát manapság, úgy hordjuk, hogy a piros szín kerül a külső körbe (a nemzeti zászlónkat alapul véve, ez így tűnik reálisnak), de a márciusi ifjak, mégis éppen ellentétesen viselték, kivétel ez alól, csak maga Petőfi volt, akinek a felesége fordítva varrta meg. A legendárium szerint, ezért viseljük a mai napig, mi is emígyen. Ezután a nem mellékes kitérő után, visszatérnék eredeti témámhoz a hétvégéhez. Napsütés, szabadság, boldogság, leruccantunk a horgásztóhoz.

Hápogással kommunikáló, tollal fedett élőlények:

Közel, s távol.

Ahogy ez már csak lenni szokott, elmúlt ez a nap is.
A képekből 3 darab kakukktojás, mert igaz, hogy itt, de nem ezen a napon születtek meg.

Múlt

 A XVI. kerületben még valóságos látnivaló, egy régen bezárásra került temető. Temetőben sétálni (remélem, nem perverzió), számomra igazán jól eső érzés, hogy miért, még magamnak sem tudom kielemezni. Talán valami megfogalmazhatatlan érzés támad bennem, amit olyankor is érzek, ha esetlegesen olyan helyekre tévedek, ahol tudom, ott sok évvel ezelőtt is létezett élet és az emberek ugyanúgy tengették a mindennapjaikat, ahogy azt mi tesszük a jelenben. Rejtélyes és mégis élet szaga van, ami némi ellentmondásban áll, ha a temető fogalmát elemezgetjük. Ilyenkor, talán részese lehetek, valami primitív időutazásnak, aminek tulajdonképpen csak az én elmém szabhat határokat. A legmeglepőbb számomra, hogy a hely rejtélyes és vadregényes volta létére, még mindig vannak sírok, ha nem is nagy számban, de gondozva vannak. A temető nagy részét benőtte a természet, ami utat tört magának. Olyan kis aranyos, színes szirmokkal rendelkező növénykék is megmutatják magukat, amelyekről már rég nem is gondoskodnak, de azért is fittyet hánynak az ember által alkotott világra és kinyilvánítják az élni akarásukat.

Képeim, nem az idén készültek, de azt hiszem ebben az esztendőben is lesz mire kihegyeznek a fókuszomat.

A másik oldal

Állandóan készenlétben kell állnia és folyton úton lennie az embernek, ha egyáltalán élni és boldogulni akar ebben a világban. Nagyon szerencsésnek mondhatja a magát az, aki bizonyos értelembe vett remekművekkel rukkol elő a szerettei számára (a mindennapi betevőre gondolok). Nekünk, hétköznapi embereknek, ha gyorsan és ízleteset kell alkotni, az már  művészet fogalma alá sorolható. Szerintem nem kell szégyenkeznünk, ha előhozakodunk a nagyanyáinktól tanult és ellesett fogásokkal. Példaképpen, itt van a paprikás krumpli (nem paprikás burgonya), házikolbász karikákkal, mellé a nélkülözhetetlen almapaprika, ez az ízkavalkád, visszarepít minket, vagy 20-30 évet az időben. Gyermekkor, felhőtlen boldogság, szabadság, kíváncsiság, biztonság.

Ha (-val nem kezdünk mondatot), nagyszülők és vidék, akkor vegyük elő a spájz polcán elfekvő bodzaszörpöt és fogyasszunk belőle bátran. Megjegyezném, hamarosan eljön a bodzaszezon, hát ceruzákat tessék kifaragni és egy jól bevált szörpreceptet beszerezni azután, kalandra fel!

Olyan sok szépség van az életben, nem kell mindig, minden körülmények között az időnket a konyhának szentelni!
Ui: A paprikás krumpli állaga szerintem akkor a legmegfelelőbb, ha a főzelék és a leves sűrűségét alapul véve, a kettő közötti távolság felénél található.

Dél- nyugat

Na, szóval akkor Nagyatád. Elejéről szeretném kezdeni, ha nem is a dinók kihalásától, a Páromhoz fűződő kapcsolatom, erőteljesen befolyásolja mindennemű tevékenységem amit mostanság tenni akarok. Nagyon nem szeretnék szentimentalista lenni, DE az életem folyama olyan irányba tart amit nagyon szeretnék megtartani és az életem  hátra levő részét szeretném VELE megosztani. Minden perc (még ha szavak nélkül is) boldogsággal tele, amit az Ő társaságában élek meg. A mielőbbi bejegyzésben írtam, hogy utaznunk kellett egy keveset és kikötöttünk Nagyatádon. Hát mondanom sem kell, nagy hatással volt ránk a város sokszínűsége ez a fotókon is jól látható, pl a takarékszövetkezet épülete nagyon kedves és barátságos. Sokszor halljuk, hogy el kell oda menni és meg kell nézni bizonyos helyeket, nem szeretnék ebbe a hibába beleesni, csak azt kell mondanom, ha valaki ez az irányba veszi az útját, ne hagyja ki. Érdemes, néhány órát, vagy napot ennek a városnak szentelni. Mi visszatérünk. Sok minden nem láthattunk, amit tervbe vettünk. Strand, gyógyfürdő, szoborpark, a haditechnikai géppark, a belvárosi épületek, a természet, a patak és környékének feltérképezése, amiért érdemes a település területén eltöltött időnk miatt nem sopánkodásra adni a fejünket. A mi időnk (hőmérséklet tekintetében) nem volt  megfelelő  az efféle elfoglaltság kivitelezésére, de megcsináltuk és a képeink magukért beszélnek. Nem csűröm-csavarom a szavakat, inkább, mutatom:
Színek:

 Kilátás a szobánk ablakából:

Bohém:

Látnivalók:

Éjszaka:

 Másnap:

Szobor park: