Hosszú hétvége lévén, ismételten leruccantunk a telekre. A megbeszélt időpontban sikerült is végre hajtanunk, persze megelőzte némi duzzogás (amit most már kicsit szégyellek), mert a várva várt start úgy látszott, hogy csúszásra van ítéltetve. Vége ha jó, akkor minden jó, hát elindultunk időben. A kicsi házacskában egyenlőre se víz, se villany, de megpróbáljuk élvezni. Idővel, tuti, hogy nosztalgiával fogunk ezekre az időkre emlékezni, ezért akarom, most minden másodpercét szeretni. Igen ám, de jött a vásárnap és vele együtt a Forma1, amit az én Drágám olyan áhítattal néz, minden egyes alkalommal, mintha az maga lenne, a csoda, vagy annak valamilyen reinkarnációja. Így esett meg az a baleset, miszerint Ő ült egy szomszédos település egyik televízió tulajdonjogával is rendelkező "kocsmájában", én meg a lábamra kötöttem az útilaput és körülnéztem a környéken......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése