A napokban megláttam álmaim télvíz idején használatos lábbelijét, egy nagyon formás csizma képében. Az eredeti ára elég borsosnak bizonyult, de a figyelmem középpontjába az által került, hogy az árából lefaragtak egy keveset. Mivel bérből és fizetésből élők táborát gyarapítjuk, így fizetés előtt ezt nem engedhettük meg magunknak, így maradt a várakozás osztály részemül. A terv a kicsi fejecskémben megszületni látszott, ha megkapom a decemberi ki nem fizetett túlóráim összegét, hát egyszer élünk és magamévá teszem végre azt a csizmát. Ahogy az lenni szokott tizedike körül érkezik a fizu, igen-igen megörültem a plusz járandóságomnak. Felkerekedtem hát, hogy birtokomba vegyem a nemrégiben kiszemelt áldozatot. Az úton még álmodoztam olyan kis csekélységről, hátha még alább csúszott az ára. Igen ám, de üröm vegyült az örömbe. A csizma sehol. Az eladó egy kedves hölgy megadta a kegyelem döfést, miszerint szombaton az összes csizmát leárazták egy bizonyos összegre. Puff neki. Lehorgasztott fejjel hagytam volna el a boltocskát, ha nem látom meg ezt a kis aranyost:
Látszólag picinek tűnt, meg is bátorkodtam kérdezni, hogy a gyerek méretezés meddig is tart. Kiderült, ez az egy van belőle, na és persze felnőtt méret. Levettem megforgattam, nézegettem, pont a kedvenc színeim közül való, a fazonja pont nekem való és hogy pont 7-es? Azt azért ne felejtsem el hozzátenni ez is a félár kategóriáját súrolta. Hazafelé azon gondolkodtam, ennek így kellett történnie. Örömködés töltött el, ismét jól sikerült a vadászat.
Egy kép, ami ma készült, hogy mindenkinek jobb kedve legyen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése