A minap a Kedvesem munkahelyi problémáját próbáltuk közösen megoldani, ezért "kényszerültünk" autózni kb 160km-ert, a kellemeset összekötöttük a hasznossal, tehát, ha utaznunk kell, hát nézzünk szét a környéken. Mivel ez a tevékenység több napot vett igénybe, szám szerint kettőt, így a leves ne kerüljön többe, mint a hús, hát töltsünk ott el egy kevés időt. Életem eddig letöltött esztendei alatt nem sokat hallottam Nagyatádról (lehet, hogy ez csak az én szégyenem), talán csak múlt időket idéző laktanyával kapcsolatban volt némi fogalmam e város jelenvalóságáról, de eme városról (mivel van mit) később mesélnék ezt-azt. A település közelében van egy természetvédelmi terület, a látvány önmagáért beszél, ezenkívül szívükön viselik a beteg állataik védelmét is és mint menhely is működik egyben. A nem túl kellemes időre való tekintettel, nem sokat időztünk, de ez is megérte. Ha az időjárás számomra pozitív irányba való elmozdulása megtörténik, a Drágám megígérte, visszatérünk. A legjobb az volt benne, hogy vele voltam, az élményeinket, úgy gondolom, meg kell osztani valakivel, hogy igazán élvezhető legyen. Jobb nem is lehetett volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése