Made in Hungária

A múlt hónapban elkezdődött valami, ami remélem folytatódni fog és szokásunkká fog válni. Tegnap a József Attila Színházban voltunk a Kedvesemmel, Gyermekemmel, barátainkkal. Megnéztünk egy olyan, de olyan darabot amit mindenkinek csak ajánlani tudok, aki szereti a Fenyő Miki feelinget. Gyermekkoromból, még emlékszem, hogy bakelit lemezen hallgattuk esténként a Hotel Mentol-t és roptuk rá ezerrel és danolásztunk (nem minősíteném), miközben minimum Dollynak képzeltük magunkat. Aztán telt-múlt az idő és változik az ember ízlése, talán feledésbe is merült általam ez a fajta muzsika, de aztán jött valami, megcsapott talán az öregség szele és olyanná kezdek válni, aki már csak ábrándozik, de ismét rákaptam az ízére. Az ötlet Tőle jött, hogy nézzük meg a címben említett színdarabot, nekem sem kellett több.

Tulajdonképpen készültem rá, jól akartam magam érezni, a babonával ellentétben ez így is sikeredett. A szereposztás mindent felülmúlt, Miller Zoltán alakítása elbűvölő, kedves és mégis szexis, pont olyan, mint anno a Fenyő Miki, róla meg ne is beszéljünk, kissé megfáradva, de annál nagyobb lelkesedéssel és tűzzel a szemében jelent meg a színpadon. Régmúlt idők emlékében sütkérezve, az elmúlt este nagyon jól éreztem magam.

Csók a családnak!