Valakit bolondulásig szeretni, a világ legcsodálatosabb dolga, aztán rádöbbenni, hogy a másik nem ugyanezt érzi, abba bele lehet halni. Gondolkodásodat átformálni abba az irányba, hogy ez a szeretet a másiknak terhes és túl sok, szinte lehetetlen. Megpróbálni a lehetetlent és a viselkedés formákon változtatni kémény munka. Onnan felállni, komoly erőpróba. Megtanulni azon az úton járni, hogy bármi történjen az nem fog fájni. Igazából azt a mámorító érzést nem akarja az ember elveszíteni, tudatosan szeretni hogyan is lehet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése