Magyarország. Vágyódunk külföldre, talán mások miatt, talán egy kicsit magunk miatt, de ha jobban magunkba nézünk, rájövünk, hogy igazán még saját hazánkat sem ismerjük. Talán tévedek, ha ilyeneket gondolok másokról, meglehet, hogy magamból indulok csak ki. Példaképpen itt van Eger. A város nevének eredetét homály fedi, sokan véleményezik az éger (mint, fa), elnevezéséből való névadás lehetőségét. Erre utaló jelek a város környéki területeken sok, a fáknak ezen faja található. A város belvárosában sétálni, az elmúlt évszázadok történelmének gondolatával a fejünkben, valami elképesztő hatással tud lenni az emberre. Ahol tudva levő, hogy sok emberi sors dőlt dugába, vagy esetleg felemelkedni látszott és emléke "örökre" az utókornak megmaradt.
Az Eger fölött elterülő szőlőtermő terület a Nagy-Eged oldalában az ország legmagasabban (501 m) fekvő boralapanyag termelő vidéke. Az egri borvidék világszerte elismert. Gondoljunk a Bikavérre! A képen olvasható idézet Petőfi eszmefuttatása.
Az ország egyik legmonumentálisabb építménye az egri főszékesegyház.
Itt találkoztunk elsőként ezzel a nagyon mélyen érintő idézettel:
"A kezet csak megfogni szabad, elengedni vétek, ellökni átok. Összesimuló kezek tartják össze az eget, s a világot"
Az idézet nem egészen pontos voltáért, elnézést kérek.
Fotóim a városból való, publikus darabjai:
Vízmű épülete
Zsibvásár
Forraltbor ívó hely
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése